Menü Bezárás

Íme 18 alkalom, amikor az emberek rádöbbentek, hogy a nagyszüleik sokkal menőbbek voltak náluk

Habár nagyszüleinkre nehezen tudunk úgy tekinteni, hogy valaha ők is voltak fiatal, merész és veszélyesen élő huszonévesek, ők talán még többet láttak, mint mi. Gondoljunk csak a XX. század viszontagságaira, a háborúkra, a hihetetlen zenei és divatforradalomra! Mi éldegélünk a kényelmes világunkban, ők pedig keményen dolgoztak, de ha szórakozásról volt szó, akkor sem kellett félteni őket.

Nagymamáink és nagypapáink örökké úgy élnek bennünk, mint kedves, idős emberek, de ne felejtsük el, hogy hosszú-hosszú évtizedeken át ők is voltak lázadó fiatalok, balhés srácok és lányok, akik lehetőségeikhez képest igyekeztek ugyanúgy habzsolni az életet, ahogy mi, az unokáikként manapság tesszük. Ha olyan szerencsés vagy, hogy még ma is átölelheted őket, tedd meg minél gyakrabban! Ha pedig már nem tudsz velük találkozni, gondolj rájuk minden nap !

A nagyim küldött nekem egy képet a nagypapámról, amikor annyi idős volt mint én, csak hogy sz*rul érezzem magam.

A dédapám hegedülni tanította Einsteint.

Nagymamám a ’40-es években.

A nagyszüleim, miután ruhát cseréltek (1943)

Nagymamám előszeretettel utazott a papám mezőgazdasági repülőjének szárnyán.

Ő itt a nagyim valamikor az 1960-70-es években. Ez a kép volt kitéve a temetésén a koporsója mellé.

A nagymamámnak nőként nem engedték, hogy csatlakozzon a légierőhöz a II. világháborúban. Ezért repülést oktatott a texasi férfiaknak a háború idején.

Nagymamám, közvetlenül azután, hogy megszökött a kommunista Bulgáriából Németországba. (1978)

Nagyapám, egy nappal azelőtt, hogy tengerre szállt 1941-ben, a II. világháborúban.

Nagypapám, amint épp elhagyja a repülőgépe roncsát, miután lelőtték azt.

Kedvenc képem a nagyimról, 1942-ből. Egyedül nevelte fel 6 gyermekét, miután elhagyta alkoholista férjét. Heti hét nap dolgozott egy benzinkúton szakácsként, hajnali háromtól délután ötig. Minden hétvégét ott töltöttem, a benzinkút padlóján aludtam. Imádtam.

Nagypapám bolondos kedvében.

A nagypapám már akkor fura jelmezekbe öltözött, amikor még nem volt divat.

Hihetetlenül menő nagyapám az ’50-es években, kezében egy hallal, szájában cigarettával, pólóujjába betűrt cigis dobozzal, övében egy könyvvel.

Nagyikám 1938-ban a tanyán, cigarettázva, bakancsban.

II. világháború – nagyfater pózol a kocsival, amit épp ellopott a náciktól.

Nagymamám a Mercury 7 asztronautáival, 1959 szeptember 14-én.

Dédapám bemutatót tart az egyik harci lóval, amit ő képzett ki az I. világháborúban (1922 körül)

Nagymamámat nemrég vesztettük el rák miatt. Ez a kép örökre a kedvencem lesz róla.

loading...