Esküvő után másnap a székely legény komoly arccal leül az asztalhoz és megszólal:
– Na, asszony! Mostantól rend legyen a házban! Ha én hazajövök a munkából, és féloldalt áll a kalapom, akkor te szó nélkül bemégy a szobába, felhúzod a szoknyád, és szétteszed amit kell, értve vagyok?
Az asszony csak bólint, de a szemében ott csillog a székely vér:
– Jól van, uram… De egyet azért tisztázzunk!
– No, mit? – kérdi a férj gyanakodva.
– Ha te hazaállítasz a munkából, és látod, hogy nekem csípőn van a kezem… akkor a te kalapod bizony álljon félre magától is, különben a baltát nem kell keresni!
+1 vicc:
A székely faluban nagy esemény a lagzi – egész estét tánc, pálinka, s a férfiak már a menyasszonytánc közben tippelgetik, vajon lesz-e vér a lepedőn.
Mert ugye, a hagyomány az hagyomány: másnap reggel mindenki látni akarja, ártatlan volt-e a menyecske.
Az ifjú pár végre kettesben marad. A székely legény becsukja az ajtót, sóhajt egy nagyot, és elérkezik a nagy pillanat.
Reggelre viszont bizony… nem lett véres a lepedő.
A fiú vakaródzik, mint akit csalán csípett:
– A fene egye meg, most mit mondok az apámnak? – motyogja.
Körülnéz, de csak egy vödör zöld festéket talál a sarokban.
– No, ha más nincs, akkor ez is megteszi – mondja, és gondolkodás nélkül belemártja a kezet, majd jól összemaszatolja a lepedőt.
Reggel kiterítik a lepedőt a ház elé, hogy mindenki lássa. A népek összegyűlnek, suttognak, tátják a szájukat:
– Ejha, ződ lett? Miféle menyecske ez?
Csak az öreg székely, az apja szólal meg, szigorú arccal végigméri a lepedőt, aztán elmosolyodik, megszívja a pipáját, és csak annyit mond:
– Ez az, fiam… fel az epéig!
