Egy elegáns partin egy orvos és egy ügyvéd üldögélnek egymás mellett a pezsgős asztalnál. Kellemes zene, halk beszélgetés, mindenki jókedvű… csak a doktor nem.
– Ne is mondd – sóhajt az orvos. – Egy perc nyugtom sincs. Mióta ideértem, három ember kérdezett tőlem valami betegséget. Az egyiknek fáj a térde, a másiknak kiütése van, a harmadik meg a szívére panaszkodik. Én meg, udvariasságból, nem küldhetem el őket…
– Értelek – bólint az ügyvéd, miközben kortyol egyet a borából. – De hát mit vársz? Te orvos vagy, mindenki azonnal ingyen diagnózist akar.
– És te? – kérdi a doki. – Téged is biztosan állandóan zaklatnak a barátaid a jogi ügyeikkel. Mit csinálsz, amikor megkérdeznek valami hülyeséget?
Az ügyvéd elmosolyodik.
– Egyszerű. Adok nekik tanácsot. Kedvesen, alaposan, pontosan.
– És ez segít? – kérdezi meglepetten az orvos.
– Persze – feleli a jogász, miközben belekortyol az italába. – De másnap küldök nekik egy számlát.
Az orvos először nevet, aztán elkomorodik.
Másnap reggel, miután végigpörgeti a fejében a tegnapi estét, mérlegelni kezd.
Végül, bár kicsit furdalja a lelkiismeret, leül az íróasztalához, elővesz néhány borítékot, és mindazoknak, akik tegnap az aranyerükről, köhögésükről vagy alvászavarukról kérdezték, számlát ír.
Amikor kész, elmosolyodik.
„Na, most majd megtanulják, hogy a gyógyászatnak is ára van!”
Mielőtt elindulna a postára, benéz a postaládájába. Benne egy boríték – elegáns, dombornyomott névvel. Kinyitja.
Egy számla van benne.
Alul az aláírás: Dr. Kovács Béla, ügyvéd.

