
Az esküvő utáni reggelen a székely legény komoly képpel ül az asztalnál. Megeszi a reggelit, aztán ünnepélyes hangon megszólal:
– Na, asszony, most már ideje tisztázni a dolgokat! Mától rendnek kell lennie ebben a házban.
A feleség csendben hallgatja.
– Ha este hazajövök a munkából, és azt látod, hogy a kalapom félre van csapva, akkor egy szó nélkül bemész a szobába, felhúzod a szoknyád, és szétteszed amit kell, értve vagyok? Nem akarok vitát, kérdéseket meg főleg nem. Értetted?
Az asszony bólint egyet.
– Értettem.
A férj elégedetten hátradől, de az asszony még hozzáteszi:
– Viszont én is mondanék valamit.
– No, halljuk! – néz rá gyanakodva a férj.
– Ha te este belépsz az ajtón, és azt látod, hogy nekem csípőn van a kezem, akkor jól figyelj!
– Mire?
– Arra, hogy a kalapod álljon félre magától is…
– Különben?
Az asszony elmosolyodik.
– Különben a baltát nem kell keresni!
