Skip to content
A honvédségnél az őrmester éppen a logika fogalmát próbálja elmagyarázni a katonáknak.
– Kovács honvéd, álljon fel! Magán keresztül fogom bemutatni, mi az a logika.
Kovács feláll, az őrmester pedig belekezd:
– Maga egyszer megszületett, aztán felnőtt, egyszer pedig majd meghal és eltemetik. A sírján kinő egy szál fű. Arra jár egy tehén, lelegeli a füvet, majd odébb letesz egy szép nagy tehénlepényt. Én arra járok, véletlenül belelépek, lenézek, és azt mondom: „Kovács honvéd, maga aztán jól megváltozott!” Na, érti már, mi az a logika?
– Igenis, őrmester úr!
– Akkor mondja vissza, hadd halljam!
Kovács kihúzza magát:
– Az őrmester úr megszületett, felnőtt, egyszer majd meghal, és eltemetik. A sírján kinő egy szál fű. Arra jár egy tehén, lelegeli, majd odébb letesz egy szép nagy tehénlepényt. Én arra járok, véletlenül belelépek, lenézek, és azt mondom:
– Hej, őrmester úr! Maga semmit sem változott!
