A 80 éves Imre bácsi tanácstalanul állít be a körzeti orvoshoz

A 80 éves Imre bácsi tanácstalanul állít be a körzeti orvoshoz:
– Doktor úr, nagy dologban vagyunk! A negyvenéves, fiatal feleségem gyereket szeretne tőlem. Maga szerint van még bennem annyi puskapor, hogy összehozzuk?

Az orvos elmosolyodott, és bátorítóan bólintott:
– Nézze, Imi bátyám, a tudomány látott már csodákat, ebben a korban sem kizárt a dolog. De hogy biztosra menjünk, tesztelnünk kell. Tessék, itt van ez a kis fiola, hozzon benne holnapra egy kis mintát, aztán laboratóriumban megvizsgáljuk.

Másnap reggel Imi bácsi pontosan érkezett, de a kezében tartott üvegcse teljesen üres volt. Az orvos kíváncsian felvonta a szemöldökét:
– Na, Imi bátyám, mi újság? Hol maradt a minta?

Az öreg mélyet sóhajtott, és fáradtan roskadt le a székre:
– Hát, doktor úr… ne tudja meg, mekkora küzdelem volt. Tegnap este hazamentem, és azonnal nekiláttam. Először próbáltam jobb kézzel, de nem ment.

– És utána? – kérdezte a doki.
– Megpróbáltam ballal is. Úgy se jártam sikerrel.
– Megértem, előfordul az ilyesmi… – hümmögött az orvos együttérzően.

– Na de ekkor már nem hagytam annyiban, szóltam az asszonynak! – folytatta Imi bácsi. – Ő is próbálta, de neki se jött össze.
– No és? Mi történt?

– Már tiszta idegesek voltunk, úgyhogy átkiabáltam a szomszéd Marikának, jöjjön át segíteni. Na, ő is megpróbálta kézzel, de semmi. Aztán gondoltuk, hátha máshogy sikerül, úgyhogy Marika megpróbálta szájjal is…

A doktor szemei ekkorára kerekedtek, és a döbbenettől már pislogni is elfelejtett:
– És… és még mindig semmi?!
– Semmi, doktor úr! Teljes csőd. Végső kétségbeesésünkben áthívtuk Marika húszéves lányát is. Ő is rástartolt, megnyálazta, rángatta…

– Imi bátyám, legyen szíves… – törölgette a homlokát az orvos, akinek már a képzelete is lángra kapott.
– Aztán feladtuk a harcot – fejezte be a sztorit az öreg, majd dühösen az asztalra csapta a fiolát. – Egyszerűen hihetetlen! Négyen voltunk rá, de sehogy se tudtuk lecsavarni ennek a rohadt üvegnek a kupakját!