A nagypapát meglátogatják a gyerekei az idősek otthonában. Leültetik a nővérek egy fotelba az öreget, vele szemben pedig elhelyezkedik a család. Beszélgetés közben egyszer csak a papa elkezd balra dőlni, erre három nővérke azonnal ott terem, és kitámasztják egy csomó párnával, hogy újra egyenesben legyen. Néhány perc múlva újra elkezd dőlni az öreg, de most a másik irányba. A nővérek megint kitámasztják párnákkal egy szempillantás alatt.
Ismét eltelik egy perc, a bácsi pedig elkezd előre dőlni, de a nővérek megint rohannak, hogy egyenesbe helyezzék.
Egy óra beszélgetés után a családnak mennie kell, de búcsúzkodáskor még megkérdezik a nagypapát, hogy hogy tetszik neki a hely:
– Hát nem rossz. Szép a környezet, jó a társaság, de egy valami azért nagyon bosszant.
– És mi az?
– Miközben beszélgettünk, gondoltam oldalra dőlök, de azonnal visszatámasztottak. Megint megpróbáltam, csak a másik irányba, de azt sem hagyták. Előre hajolva szintén nem sikerült.
Hát komolyan mondom, itt még szellenteni sem hagyják az embert!
