Az anyuka pár napra elutazik egy fontos munka miatt

Az anyuka pár napra elutazik egy fontos munka miatt, így a reggeli műszak teljes egészében apukára marad. Az ébresztő kicsit döcögősen indul, de végül sikerül talpra állítani a gyereket. Fogmosás, öltözés, egy gyors reggeli – minden lassan, de biztosan halad, ahogy egy apukánál szokott.

Kézen fogva elindulnak az óvoda felé. Apuka magabiztosan belép, köszön, majd tolja előre a gyereket. Az óvónéni végignéz rajtuk, összevonja a szemöldökét és így szól:
– Elnézést… de ezt a gyereket nem ismerem.

Apuka zavartan pislog, elnézést kér, majd kézen fogja a gyereket, és átsétálnak a következő óvodába. Ott is köszönnek, ott is bemutatkoznak – az óvónéni azonban ugyanúgy a fejét rázza.
– Sajnos, nálunk sincs ilyen gyerek.

Apuka már kicsit izzad, de nem adja fel. Mennek tovább. A harmadik óvodában sem járnak sikerrel. A negyedikben sem.
Ekkor a gyerek felnéz apukára, sóhajt egy nagyot, és megszólal:
– Apa… még egy ovit bevállalok, de utána tényleg induljunk, mert elkések az iskolából.