
Egy házasember nagy bűntudattal lép be a gyóntatófülkébe.
– Atyám, vétkeztem… illetve majdnem vétkeztem.
– Az meg mit jelent, hogy majdnem? – kérdezi a pap.
A férfi zavartan fészkelődik.
– Tudja… találkoztam egy nővel. Először csak beszélgettünk. Aztán egyszer csak egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Végül már alig volt rajtunk ruha, és eléggé összemelegedtünk… de még időben megálltam.
A pap komoran hallgat egy darabig, majd megszólal:
– Fiam, ne próbáld szépíteni. A bűn nemcsak akkor bűn, amikor teljesen megtörténik. Ha valaki szándékosan a határáig megy, az már majdnem ugyanaz.
– Értem, atyám.
– Többet ne találkozz azzal a nővel. Büntetésként mondj el öt Üdvözlégyet, és tegyél húszezer forintot a perselybe.
A férfi megköszöni a tanácsot, elmondja az imákat, majd odasétál a templom végében álló perselyhez.
Elővesz egy húszezrest, nézegeti egy pillanatig, aztán lassan végighúzza a persely oldalán.
Ezzel megfordul és elindul kifelé.
A pap, aki az egész jelenetet látta, utána szól:
– Hé, fiam! Megállj csak! Nem tetted bele a pénzt!
A férfi értetlenül néz vissza.
– De hát atyám…
– Nem, nem tetted!
– Igaz, hogy nem tettem bele. Csak végigdörzsöltem a persely oldalán.
– Az nem ugyanaz!
– Hát pedig a gyóntatófülkében még azt mondta, hogy bizonyos dolgoknál ugyanaz.
