Skip to content
Egy vadász hosszú nap után betér a falu kocsmájába, ahol már javában zajlik az esti beszélgetés. Leül a törzsvendégek közé, rendel egy korsó sört, majd néhány perc múlva hencegni kezd.
– Na, uraim, egy dolgot nyugodtan kijelenthetek! Nálam jobb vadász nincs az egész környéken! Olyan jól ismerem az állatokat, hogy akár bekötött szemmel, pusztán a szőrük alapján is megmondom, milyen vadhoz van szerencsém!
A többiek hitetlenkedve összenéznek.
– Ugyan már, Józsi! Ezt azért még te sem gondolhatod komolyan! – nevet fel az egyik törzsvendég.
– De bizony! Sőt, ha megmutatjátok a sebét is, még azt is megmondom, mivel ejtették el őket!
– Na, ezt már látni akarom! – kiáltja a kocsmáros. – Ha tényleg ilyen ügyes vagy, minden helyes találat után kapsz tőlem egy felest!
Józsi magabiztosan bólint.
– Áll az alku! Kössétek be a szememet, aztán hozzatok, amit akartok!
Az egyik vendég gyorsan hazaszalad, és néhány perc múlva visszatér egy régi állatbőrrel. A vadász bekötött szemmel alaposan végigsimít rajta, megtapogatja a sérülést, majd határozottan kijelenti:
– Medve. Harmincas kaliberű puska.
A kocsmában hatalmas üdvrivalgás tör ki.
– Ez hihetetlen! Tényleg eltalálta!
Józsi elégedetten lehajtja a jutalmul kapott pálinkát.
– Mondtam én, uraim! Hozzátok a következőt!
Hamarosan újabb bőr kerül elé. A vadász néhány másodpercig tapogatja, aztán megszólal:
– Nyúl. Sörétes puska.
– Ez is stimmel! – kiáltják a többiek.
Újabb pohár pálinka kerül az asztalra.
A játék annyira megtetszik a társaságnak, hogy egész este különféle állatbőröket hordanak a vadásznak. Józsi pedig egyetlenegyszer sem hibázik. Minden találat után büszkén kihúzza magát, és lehajtja a következő italt.
Éjfél körül már alig forog a nyelve, de még mindig bizonygatja:
– Látjátok, fiúk? Engem aztán nem lehet becsapni! Nekem elég egyetlen tapintás, és mindent tudok!
Hajnalra végül annyira berúg, hogy a kocsmárosnak kell kitámogatnia az ajtón. Józsi nagy nehezen hazabotorkál, majd beesik az ágyba a már mélyen alvó felesége mellé.
Másnap reggel szörnyű fejfájással ébred. Amikor kimegy a fürdőszobába, döbbenten veszi észre, hogy a bal szeme alatt hatalmas, lilás monokli éktelenkedik.
Értetlenül nézegeti magát a tükörben, majd kimegy a konyhába, ahol a felesége éppen a reggeli kávéját issza.
– Drágám, kérdezhetek valamit?
– Kérdezz csak! – feleli az asszony meglehetősen hűvösen.
– Arra még emlékszem, hogy tegnap este alaposan felöntöttem a garatra, de azt már nem tudom, hogyan kerültem haza. És azt végképp nem értem, honnan van ez a hatalmas monokli a szemem alatt! Ki ütött meg?
Az asszony leteszi a csészéjét.
– Én.
Józsi döbbenten mered rá.
– Te?! De hát miért?! Mit csináltam én veled?
– Hát, édes jó uram, gondolkodj csak egy kicsit! Éjjel háromkor részegen hazatántorogtál, bebújtál mellém az ágyba, aztán egyszer csak odafordultál hozzám, és benyúltál a takaró alá!
– Jaj, drágám, hát azért csak nem kellett volna megütnöd! – tiltakozik Józsi.
– Várd csak ki a végét! – csattan fel az asszony. – Mert miután egy darabig ott tapogatóztál, egyszer csak teljes magabiztossággal kijelentetted:
– Ez egy görény… és lapáttal csapták agyon.