Egy nyári délutánon Pisti összefut Erzsikével a gazdaság udvarán

Egy nyári délutánon Pisti összefut Erzsikével a gazdaság udvarán
– Szia, Erzsike! – vigyorodik el. – Adok neked ötszáz forintot, ha egy pillanatra megfogod…
Erzsike elkerekedett szemmel néz rá.
– Te teljesen megőrültél?

– Ugyan már! Ötszáz forint az ötszáz forint.
A lány még habozik egy kicsit, majd vállat von.
– Na jó… de csak egy pillanatra!

Megteszi, amit Pisti kért, aztán fülig vörösödve elszalad.
Otthon mindent elmesél az anyjának, aki rémülten a homlokára csap.
– Erzsike! Azonnal menj a templomba, és mosd meg a kezed szentelt vízzel!

Másnap ismét találkoznak.
– Erzsike! – szól Pisti. – Ha megnézed, adok ezer forintot!
A lány nagyot nyel.
– Hát… jó, de tényleg csak egy pillanatra!

Megnézi, majd ismét hazarohan.
– Már megint mi történt? – kérdezi az anyja.
– Pisti megmutatta…

Az anya felsikolt.
– Most rögtön menj a templomba, és mosd ki a szemed szentelt vízzel!
Telnek a napok.

Egy délután Pisti fütyörészve ballag hazafelé, amikor összefut Erzsike anyjával.
– Pistikém, nem láttad mostanában Erzsikét?
Pisti elmosolyodik.

– Dehogynem. Most is a templomban van…
– Mit csinál ott?
– Szentelt vízzel öblöget…