Menü Bezárás

Íme, 4 misztikus balatoni legenda, amely mára már teljesen feledésbe merült

A Balaton és a Haláp-hegy legendája

A rege úgy tartja, egykor óriások laktak a Balaton vidékén, az erdők mélyén. Szelídek voltak, a légynek sem ártottak, nem sok dolguk volt az emberekkel, de ha feldühödtek, abban nem volt köszönet. Lábdobogásuk nyomán források törtek fel a föld mélyéről, elhaladtukban patakmedreket vájtak a talajon, fákat csavartak ki, hogy csak úgy zúgott belé a Bakony erdeje.

A gyorsan múló évezredek alatt aztán kihaltak. Utolsó képviselőjük, akit Balatonnak hívtak, a Badacsony környékén élt egyetlen lányával, Haláppal egy magas sziklavárban. Az óriáslány kedves és vidám volt, karcsú, mint egy nyírfa, csak éppen nagyon magányos és szomorú, hiába adott meg neki mindent apja, ami csak az erejéből telt.

balaton4

Kilátás a Badacsonyról a Tapolcai medencére, jobbra a Gulács, mögötte a Csobánc, balra hátul a Haláp (1959). Fotó: Fortepan

Egy napon aztán Haláp összetalálkozott egy emberrel, egy kislánnyal, akivel gyorsan megbarátkozott, és keszkenőjében hazavitte a sziklavárba. A napok attól fogva vidáman és gondtalanul teltek, játékkal, kirándulással és hosszú-hosszú beszélgetésekkel; Csilla, a kis emberlány mesélt arról, milyen az élet odalent a völgyben, milyenek a földi halandók, mi az örömük-bánatuk, Haláp pedig, aki egyedül, egy morgolódó öreg óriással nőtt fel, irigykedve hallgatta őt.

Egyszer aztán Csilla meghallotta az erdőből mátkája vadászkürtjének hangját és hirtelen belehasított, mennyire hiányzik neki egykori élete. Haláp hiába kérlelte, elmenekült tőle, ebbe azonban az óriáslány belebetegedett. Öngyilkos lett, levetette magát a meredélyről, az északi szél nyelte el utolsó sikolyát.

Apja, miután megtalálta a holttestét, egy hatalmas sziklával akart neki emléket állítani, de éppen ez a szikla lett a veszte: maga alá temette, miközben szörnyű vihar támadt, mintha a pokol minden ördöge egyszerre szabadult volna el.

A kimozdított szikla helyén feneketlen örvény tátongott, zúgott elő belőle a víz, az égből pedig az özönvízszerű eső. A hullámok elborították a hegyek aljában elterülő, teknő alakú síkságot – a monda szerint így keletkezett a Balaton. Az utolsó óriás pedig ma is ott pihen a tó mélyén, a hatalmas kőtömb alatt, leánya emlékét pedig a koporsó alakú hegy, a Haláp őrzi.

balaton2

Egy, a Haláp-hegyről készült 1920-as fotográfia

Rege a tihanyi visszhangról

Élt egyszer a Balaton vidékén egy tündérszép királylány, aki aranyszőrű kecskenyáját a tihanyi hegy fokán legeltette. Nemcsak hogy gyönyörűnek, de szelídnek, jószívűnek, okosnak és türelmesnek teremtette a Jóisten, csakhogy néma volt. Apja, a király bármi áron gyógyírt akart találni szótlanságára; messze földről hozatott orvosságokat, javasasszonyokat, kuruzslókat, varázsfüvek, de hasztalan, lányán senki sem segíthetett.

Egy napon azonban úgy tűnt, felfénylik a szerencsecsillaga. Felmerült a Balaton vízéből az ősz szakállú hullámkirály és alkut ajánlott neki. Arra kérte, gyógyítsa meg halálos betegségbe esett fiát, cserébe visszakaphatja a hangját. A szerencsétlen ifjúba csak hálni járt a lélek, bajára orvosság csak egy volt: a szerelem. Abban a pillanatban azonban, amikor a királylány rámosolygott, visszatért belé az élet és visszamosolygott (mióta eszét tudta, először), a lány pedig ugyanakkor csengő és kristálytiszta hangon megszólalt.

balaton1

A tihanyi visszhang regéje Garay János tollából

Mátkaságuk egy ideig felhőtlen boldogságban telt, mígnem a királylány szívébe befészkelte magát a kevélység. Annyira el volt telve a hangjától, hogy dölyfös lett, lenéző – meg volt róla győződve, hogy ő a legtökéletesebb lény a földön. Hamarosan már senkihez sem szólt, úgy gondolta, egyetlen ember sem érdemli meg, hogy hallja az ő hangját. Vissza is adta a hullámkirály fiának a jegygyűrűt, akit csakhamar elsorvasztott a bánat.

Apja dühe aztán hatalmas vihart kavart: felkorbácsolta a Balatont, a föld is megnyílt, tüzet okádtak a tihanyi hegyek, izzó sziklák hullottak, égő szurokpatakok folytak le a selymes füvű legelőkön. Az aranyszőrű kecskenyáj a víznek ment, körmeiket, a tihanyi kecskekörmöket máig kivetik a hullámok. A királylány nyomtalanul eltűnt, senki nem tudta, hol érte utol a hullámkirály förtelmes bosszúja. Végső csapásként arra lett átkozva, hogy a tihanyi visszhang formájában mindenkinek feleljen, akitől életében kevélysége miatt sajnálta a szót.

balaton3

A balatoni kecskekörmök

Sió, az átoksújtotta tavi tündér

A Balaton tündére, Sió egy gyönyörű, aranyhajú szépség volt, nem is csoda, hogy elcsavarta minden férfi fejét, akinek csak megmutatta magát. A rajongás és a könnyű siker azonban elbizakodottá, önhitté és gőgössé tette, egyiküket sem volt képes szeretni, csupán játszott velük, jól szórakozott a pórul jártak bánatán.

Nem tett kivételt a Bakony erdejében élő varázsló, Kamor fiával sem, aki pedig halálosan szerelmes lett a mindenkit megbabonázó szépségbe. Sió kihasználta a fiú epekedését; egy napon arra kérte, hogy hozzon neki hársfavirágvizet a Bakony legmeredekebb ormairól, hadd locsolgathassa vele szőke fürtjeit – ezzel bizonyítsa be neki, hogy szereti.

balaton5

Balatoni naplemente 1943-ból. Fotó: Fortepan

A fiú minden erejét és bátorságát összeszedve, életét kockáztatva megszerezte az esszenciát, de a tóhoz közeledve rajtkapta imádottját, amint egy másik ifjút szédít. Annyira összetört, hogy levetette magát a tihanyi sziklákról és szörnyethalt. Apjának, az öreg varázslónak a szíve szakadt meg, amikor eltemette őt a sziklák alá és bosszút esküdött Sió ellen.

Öreg pásztor képében látogatta meg a mit sem sejtő tündért, azt mondta, ő hozta el a hársfavirágvizet, amit szerelmese küldött. Azonban amikor Sió felnyitotta az üvegcsét, kígyók lepték el a fejét. Kamor átka úgy szólt: hófehér nyakát ölelő aranyló tincseit addig vissza nem kaphatja, amíg az igaz, szívből jövő szerelem, melyet annyiszor kigúnyolt, fel nem oldozza.

Sok csalódás és viszontagság után végül egy ifjú szerelmespár, Helka és Kelén váltották meg őt visszataszító hajkoronájától egy aranyszőrű bárány gyapjával. A történet végén pedig igazán minden jóra fordul: a pár, rengeteg ármánykodás ellenére bár, de egybekel, Kamor megáldja őket és a megszelídült, tettéért megbűnhődött Siót is, akinek békejobbot nyújt. A fáma szerint Sió örömében a békekötés szent helyszínére, Füredre terelte vizeinek legjótékonyabb áramlatait is; abban a percben, azon a vidéken fakadtak föl a gyógyító források.

balaton6

Kossuth Lajos savanyúvíz-forrás Füreden (1956). Fotó: Fortepan

A balatonudvari kőszívek története

A balatonudvari temetőben ma is láthatjátok a titokzatos, szív alakú sírköveket. Eredetükről nem sokat tud mondani a tudomány, a nevek, feliratok, évszámok alig látszanak rajtuk, a néphagyomány azonban, ahogy az lenni szokott, egy szép és szomorú történetet szőtt köréjük. Tulajdonképpen egy szerelmi háromszög történetét, amelynek szereplői egy halászleány, Veronka, egy szerencsepróbáló, szép szál kőfaragó legény és maga a Balaton.

Veronka a legnagyobb balatonudvari halászbokor gazdájának leánya volt, aki, szinte mióta az eszét tudta, elkísérte apját és a kemény, maguknak való, kevés szavú halászembereket a vízre – előbb csak játékból vitték magukkal, de később már hiányzott is nekik a csendes, éberen figyelő, mindig derűs kislány, aki lassacskán kitanulta a mesterségüket. És bár a halászok arcán ritka ajándék volt a mosoly, Veronkának mindig jutott belőle.

balaton7

Egy pillanatkép a 70-es évekből. Fotó: Fortepan

Hanem egyszer csak eljött az idő, amikor a kislányból szemrevaló hajadon lett, nemsokára egy idegen vidékről való, fiatal kőfaragó kezdett neki udvarolni, hamarosan már a kézfogót tervezték. Veronka ugyan ódzkodott attól, hogy kövesse a fiút a távoli vidékre, a bányához, a hegyek közé, ahonnan ő jött, de a szerelem végül erősebbnek bizonyult a Balatonhoz és apjához való ragaszkodásánál. Eldöntötte, hogy az utolsó napon elbúcsúzik a víztől, ahol gyermekkorát töltötte és amely annyira a részévé vált, hogy fájdalommal tud csak megválni tőle.

Késő délután volt, amikor beszállt az öreg halászladikba és egyre beljebb evezett. A víz egyre csak vonzotta, úgy, mint egy féltékeny szerető – nem akarta elengedni. Veronka annyira belefeledkezett a Balaton varázsába, hogy későn vette észre a Badacsony fölött tornyosuló viharfelhőket, de akkor már nagyon messze járt a parttól. Hiába küzdött, a tó, amelyben mintha a pokol minden ördöge egyszerre szabadult volna el, nem eresztette a messzi hegyek közé. Mátkája soha nem tudta őt feledni, a faluban letelepedve egész életében szív alakú sírköveket faragott. Aki arra jár, ma is megtalálja őket.

balaton8

Az összeállítás Lipták Gábor Aranyhíd című mondagyűjteménye alapján készült.

loading...