Tettem oda neked pénzt!

A férfi borzalmas fejfájással, kiszáradt torokkal és totális emlékezetkieséssel ébred. A napfény gyilkosan süt be a redőny résein, ő pedig csak annyit nyög:
– Úristen… él még valaki ebben a házban?

Aztán lassan észreveszi, hogy az ágya mellett ott van két szem aszpirin és egy pohár víz. Mellette a széken tiszta, vasalt ruha várja. Körbenéz: az ágy bevetve, minden ragyog, mintha takarítónő járt volna.
– Ez nem lehet az én lakásom… – morogja.

Kábán felöltözik, kibotorkál a konyhába. A levegőben friss kávé és meleg reggeli illata úszik. Az asztalon ott egy tál bacon és tükörtojás, mellette a friss újság, és egy üzenet finom női kézírással:

“Drágám, elmentem bevásárolni, sietek haza. A reggeli a sütőben melegen tartva. Szeretlek.”

A férfi döbbenten mered a papírra.
– Ez valami alternatív valóság lehet… – motyogja.

A konyhaasztalnál a fia nyugodtan reggelizik, kanalazza a müzlit.
– Fiam… mondd meg őszintén, mi történt tegnap este?

A gyerek fel sem néz a tálból, csak vállat von:
– Hát, apu… éjjel háromkor értél haza. Hulla részegen. Betántorogtál, feldöntötted a fogast, elestél, összetörtél pár széket, aztán… ööö… odahánytál a nappali szőnyegére.

Az apa a fejét fogja.
– Akkor… akkor mégis hogy van most minden ennyire rendben? Anyád miért nem tépett még szét?

A fiú leteszi a kanalat, sóhajt egyet és komolyan mondja:
– Amikor anyu bevonszolt a fürdőszobába, hogy segítsen rajtad, és próbálta lehúzni rólad a nadrágot, te ránéztél, felemelted az ujjad, és azt mondtad:

„Nana, asszonyom! Vegye le rólam a kezét, én nős ember vagyok!”