Vizsgaidőszak van az egyetemen. A professzor éppen dolgozatokat javít az irodájában, amikor kopognak az ajtón.

Vizsgaidőszak van az egyetemen. A professzor éppen dolgozatokat javít az irodájában, amikor kopognak az ajtón.
A fiatal egyetemista lány miután becsukja maga mögött az ajtót, leül a székre, miniszoknyájából kivillannak a combjai.

– Azért jöttem, mert a vizsgám… hát… nem sikerült valami fényesen.
– Igen, emlékszem rá – bólint a professzor. – Sajnos nem érte el a szükséges pontszámot.
– Professzor úr, nagyon fontos lenne, hogy átmenjek ezen a vizsgán.

– Értem – bólint a professzor.
A lány közelebb hajol.
– Nem lehetne valahogy mégis megoldani?

– Mire gondol?
– Hát… mondjuk egy kis különleges méltányosságra.
A professzor leveszi a szemüvegét.

– Különleges méltányosságra?
– Igen.
– Mennyire különlegesre?

A lány sejtelmesen elmosolyodik.
– Professzor úr… én ezért tényleg bármit megtennék.
A professzor hátradől a székében, néhány másodpercig gondolkodik, majd komolyan megszólal:

– Rendben van.
– Tényleg? Akkor mit kell tennem?
– Próbált már tanulni?